Találkozások Ammával

Az Ammával való találkozás mindenkinek egyedi élmény, nehéz róla beszélni, nehéz elmesélni. Mindenki úgy éli meg, ahogyan számára a legjobb. Mindenki azt tapasztalja, amit neki kell megtapasztalnia. Mindenkit úgy érint meg, ahogyan az neki a legmegfelelőbb.

Egy dolog biztos: Ammá kitárja ölelő karját, kinyitja szívét, és a transzformáció megtörténik…

Az első ölelésnél kezdtem érezni, hogy valóban nem mindennapi ember Ő. Nekem mindig is fontosak a személyes tapasztalatok. Sokan Istenként tisztelik, én viszont csak akkor hajlok meg valaki előtt, ha saját magam részére is bebizonyosodik ez. A második ölelésnél volt egy speciális kérésem Ammához, amit most nem mondhatok el, mivel megfogadtam magamban, ha ez megtörténik, titokban tartom. Ammá többször is rám nézett, miközben a székeket váltogattuk, ölelésre várva. Majd amikor odaértem, természetesen megkaptam, amit szerettem volna. Azóta folyamatosan a könnyekkel küszködöm, pedig, ha lehet ilyet mondani, megszoktam a spirituális mesterek közelségét, és sok spirituális tapasztalatom van.

… A buszban énekeltem először a csoporttal, aztán valahogy az is összejött, hogy együtt énekelhettem veletek Ammának. És mindezek után még az a megtiszteltetés is összejött, hogy a szombati napon közvetlen Ammá előtt ülhettem az 1. sorban.

Ráadásul minden alkalommal 2x is megölelt, egyszer csak engem, egyszer pedig édesanyámmal.

Még mindig nem értem, minek vagy kinek köszönhetem mindezt. Hihetetlenül sok áldást kaptam, amit nektek is köszönhetek. Ráadásul nagyon sok igazán jó emberrel is megismerkedhettem. :) Mindenesetre ezek után szívesen segítek bármiben, amire megkértek, és továbbra is szeretettel várom a leveleiteket!”

 „Talán egy kicsit kívülállóként keveredtem a csoportba, bár a jóga engem is megérintett régebben, most azt gondolom, nekünk, nyugati kultúrákban nevelkedett embereknek nem ugyanaz a spirituális utunk, mint az indiaiaknak. Azért csatlakoztam, mert sok mindent tudok energetikailag érzékelni, és arra a belső kérdésre, hogy kell-e ez nekem, nagyon egyértelmű igen választ kaptam.

Ammá fokozatosan vont a bűvkörébe. Az első este, ahogy a hosszú út után odaértünk, mindjárt, soron kívül kaptuk, mint magyar csoport az ölelést, kicsit váratlan is volt, talán felkészületlenül is ért, de a közelében olyan erős volt az energia, amit tőle kaptam, hogy még utána is sokáig szédelegtem.

Minden nap kaptunk ölelést, és minden nap más és más hatás ért, amit nagyon nehéz szavakkal megfogalmazni, és egyre erősödött és összeadódott a hatás, ami ott ért, és a béke, a végtelen szeretet és az egység érzése az, ami eltöltötte Ammá közelében a szívemet.

Nagyon sok időt töltöttem a közelében, fél-lótusz ülésben a padlón, és a legnagyobb benyomást ezek az órák tették rám. Egyszerre volt megható és felemelő nézni, ahogy jönnek végeláthatatlan sorban a betegek és egészségesek, párok és egyedülállók, és Ammá mindenkit megölelt, mint egy ősi Istenanya, vagy maga Gaya.

Sok időt töltöttem egyedül, beleolvadva a tömegbe,és nézve a darshant, érzékelve az energiákat, és egy percig nem éreztem magam egyedül, és ez azóta is tart.

Sajnos nem tudom teljesen érzékeltetni szavakkal a hatást.

Ami még nagyon érdekes volt, hogy velünk, a magyar csoporttal kifejezetten kivételezett Ammá. Kétszer is soron kívül kaptunk ölelést, az utolsó napi nagy ünnepen VIP vendégként az első sorokban ülhettünk, (én  a második sor közepén, benne Ammá szeretet energiájában) miközben 10-15 ezer ember  volt a a csarnokban. Az ölelés után pedig kérte, hogy a magyar csoport maradjon a közelében, sokáig ott voltunk, miközben  a többieket 5-10 perc után elküldték a tömegre hivatkozva. Én úgy gondolom ez a kivételezettség nem személy szerint szólt nekünk, hanem a magyarok szívcsakrás küldetésének szólhatott. 

Még különlegesség volt, hogy énekelhettünk Ammának. … szerintem mindannyiunknak nagyon nagy örömöt okozott az éneklés ott a színpadon kb. 5000 ember előtt. Többen éreztük, hogy Ammá segített nekünk. 

Mindannyian készülünk arra, hogy jövőre eljön Ammá Magyarországra, én a magam részéről  biztos vagyok benne, hogy jönni fog.”

  „Olyan jó visszagondolni újra felidézni a megható pillanatokat Ammá szeretetében és az egészet, ami velünk történt…

Nagyon hálásak vagyunk, hogy újra ott lehettünk egy kis időre a „paradicsomban!”.

"Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten. "

Szerettem volna még hosszú ideig  karjai közt időzni, de pont az idő volt az, ami kiemelt ebből a folyamatból, mert még sok száz, sőt ezer fivérem és nővérem várt  arra hogy részesüljön szerető ölelésében. Ám a boldogság nektárja tovább édesítette bennem az élményt. Elsimította hepe-hupás gondolataimat, elvarrta szívemben a szálakat, megbocsájtásra, együttérzésre inspirált  Megnyugvást éreztem ebben a végtelen lüktetésben, MEGÉRKEZTEM! Mit is mondhatnék még? Valójában csak körül tudnám  írni, de átadni úgy sem tudnám, amit érzek azóta is. Mintha egy másik dimenzióba kerültem volna, élek a világban, de a világ már nem él bennem. Mintha kívülről szemlélném az eseményeket, mint ha a világ dolgai másként hatnának rám pozitív értelemben véve  Ammá az Egyetemes Anya. Sok millió gyermeke van.  Az apára a gyermek felnéz, szereti, tiszteli az apját. De az anya az, aki a családi melegség-fény őrzőangyala, aki életben tartja a lángot, aki összefogja szeretetével  a családot. Akihez oda lehet bújni, mert gyengédsége, lágysága simogat, vígasztal erőt ad. Ammá  ölelése is ilyen, csak egy sokkal magasabb szintű transzformáló  erővel bíró Anyai ölelés az övé. Ő úgy ölel, mint ezer anya egyszerre. Ez pótolhatatlan és felülmúlhatatlan. Mindenkinek  tiszta szívből kívánok egy ilyen Anyai ölelést. Sajnos nincs a világon olyan hely, olyan lény, aki ne szorulna egy áldásos ölelésre. Kívánom, hogy egyre többen kapják ezt meg  szerte a világon.