Legfrisebb üzenet

Legyen ünnep az életed!

Több ezren gyűltek össze az Ásram nagytermében szilveszterkor, hogy Ammával együtt köszöntsék az újévet. Az ünnepség éjjel tizenegykor előadásokkal vette kezdetét. Gyermekek egy csoportja „A világ világossága vagyok, csodálatos vagyok, gyönyörű vagyok” című dallal indított. A második előadást az Amrita Egyetem egyik diákja tartotta szanszkritul, szembeállítva a technika fejlődésének jótéteményeit az emberi kapcsolatok és az együttérzés terén való előrelépéssel.  

Ezt követően látványos tűztánc és zsonglőrmutatvány szórakoztatta az egybegyűlteket, melyet klasszikus indiai tánc, egy zongoraszóló és egy rövid gyermekdarab követett. Az előadások Bach egyik hegedűre írott versenyművének nagyon szép interpretációjával zárultak.

Éjfél közeledtével Ammá mindenkit megkért arra, hogy imádkozzon a világbékéért, majd a „Lóká Szamasztáh Szukinó Bhavantu” (Minden világban, minden élőlény legyen boldog!) mantrát kántálta, és a többiek utána ismételték. A kántálás után Ammá elmondta újévi üzenetét, amelyben kifejtette az ünneplés valódi jelentését.
 
„Az ünneplés az, amikor elragadtatjuk magunkat – egyfajta hozzáállás. Ehhez megfelelőképpen kézben kell tartanunk az elmét. Az »Én egy korlátozott egyén vagyok« és az »Én ez a test vagyok« gondolata nem segít az elragadtatásban. Az ünneplés alapja az abban való hit, hogy a bennünk lévő én és a világegyetem mögött meghúzódó tudatosság egy és ugyanaz.” – mondta Ammá.

„Csupán azáltal, hogy az óra december 31-én elüti az éjfelet, az életünk még nem lesz ünneplés. Ahhoz tudatunknak szeretettel és együttérzéssel kell megtelnie. Amikor szeretet és együttértés tölti ki a szívünket, újdonságként látjuk minden pillanatot, soha nem unatkozunk, mindig lelkesek és boldogok vagyunk, és az élet állandó ünnepléssé válik.”

„Különböző fogadalmakat teszünk újévkor, de vajon van-e ennek bármilyen mélysége? Ezt meg kell vizsgálnunk.” – Ammá mindenkit megkért, hogy tekintsen magába. – „Rendelkezünk azzal a képességgel, hogy úrrá legyünk a negatívságunkon. Őszintén meg kell próbálnunk!” – buzdított mindenkit.

„Nem különálló szigetek vagyunk, hanem láncszemek, melyek egymáshoz kapcsolódnak. Ne várjuk el, hogy mások változzanak meg elsőként; ha mi magunk megváltozunk, mások is változni fognak.”
Ezt követően Ammá elénekelte a „Khól Darvaza” című dalt, és a végén mindenki csatlakozott hozzá a „Dzsai Mátá Dzsí” kántálásával. Ahogy egyre hangosabban énekeltek, Ammá kántálását visszhangozva, közben a karok a magasba lendültek. Végezetül Ammá a következőt mondta: „Ammá teljes szívből imádkozik azért, hogy mindenki tudjon nevetni, és olyan örömteli legyen, mint a kisgyermekek, s az isteni kegyelem áldása szálljon le ránk. Távozzon el teljesen a sötétség, és ragyogjon fel Isten tiszta fénye!” Ammá arra kért mindenkit, hogy nyitott tenyérrel emelje fel a kezét, és a „Mátá Rání Ki” után együtt mondják: „Dzsai”.