|
|
Elhunyt Ammá édesapja
2010. március 22. Amritapuri.
Ammá édesapja, Szugunáccsan, azaz
Szugunánandan Idammanél délelőtt 10.30-kor hunyt
el otthonában, Amritapuriban. Halálát
szívelégtelenség okozta.
Szugunáccsan az Ásram oszlopos tagjának
számított. Az ott lakókat saját
gyermekeiként szerette, Ammára pedig úgy
tekintett, mint Gurura és Istenre.
Accsan (a név melynek jelentése atya) erős akaraterővel
megáldott ember volt, aki mindig betartotta a szavát,
és szilárdan hitt az elégedettség
elvében. Mindenét odaadta annak, aki kért tőle. A
faluban sokan fordultak hozzá segítségért
és tanácsért.
Született vezéregyéniség volt, akit mindenki
tisztelt – üzletemberként,
halászhajó-építőként és
emberként egyaránt. Még nyolcvan év felett
is folytatta munkáját.
Amint az köztudott, Accsannak nem kevés idejébe telt
elfogadni azt, hogy lánya dnyání (isteni
bölcs). Ammá szokatlan és olykor
lázadó ifjúkori viselkedésére Accsan
gyakran rendreutasítással válaszolt, ahogy azt
bármely apa tette volna. Időnként még el is
fenekelte a lányát. Néhány éve az
egyik követő, aki könyvekből tudomást szerzett az
ehhez hasonló incidensekről, megfeddte Accsant, amiért
nevelni próbálta Ammát. Accsán azt
válaszolta: „Vajon Jasódhara nem
kötözte-e meg Krisnát? És Ráma anyja nem
küldte-e ki őt a rengetegbe? Hogy miért? Mert senki sem
mondta meg nekik, hogy a gyermekük Isten.
Hasonlóképpen, nekem sem árulta ezt el
senki.”
Accsan igazi kincsesbányának bizonyult, amikor
Ammá életének isteni elemekkel teletűzdelt
történeteit mesélte, melyek közül sokat
még a könyvekben sem találunk meg. Az elmúlt
néhány évben Accsan megragadta az olyan
különleges alkalmakat, mint például a Guru
Púrnimá, hogy mesélhessen az
ásramlakóknak és a látogatóknak.
2004-ben, az egyik ilyen mesélés alkalmával a
család madurai, a Mínáksí-templomba tett
zarándoklatát ecsetelte. Elmondta, hogy amint Ammá
megpillantotta a múrtit, isteni állapotba került.
Táncolni kezdett, ami nagy feltűnést keltett, és
hamarosan rengetegen gyűltek köré. Amikor a
púdzsárí (a szertartást végző pap) a
belső szentélyben felfigyelt a felbolydulásra, Accsan
elmondása szerint úgy tűnt, azonnal felismerte, hogy a
fiatal lány nem egy hétköznapi követő, hanem az
Istenanya megtestesülése. Azon nyomban leemelte az egyik
virágfűzért Mínáksí
Déví nyakából, kijött vele a belső
szentélyből, és Ammá nyakába akasztotta. Ez
már túl sok volt Accsannak, aki akkor és ott
megfogadta, hogy nem viszi többé Ammát templomba.
A 2007-es Guru Púrnimán Accsan ismét
beszélt az ásramlakókhoz. „Boldog vagyok,
hogy mindezt láthatom – mondta visszatekintve
életére, amelynek során szemtanúja lehetett
annak, hogy Ammá puránája (története)
kibontakozik. – „Feleségemmel, Damajanti
Ammával együtt hatalmas szerencsének tartjuk, hogy
mindennél jelen lehettünk.”
Szuganáccsan halálával a világ kevesebb
lett egy olyan emberrel, aki közvetlenül és
egészen közelről láthatta Ammá
ifjúkorának csodáit.
2005-ben Accsannak szívrohama volt, és
gyógykezelésre szorult. 2009-ben pacemakert kapott,
és onnantól kezdve orvosi megfigyelés alatt
állt. Az utóbbi néhány évben egy
brahmacsárí volt mellette napi huszonnégy
órás szolgálatban.
Accsant felesége, Damajanti Ammá (75) és nyolc gyermeke gyászolja.
Kannadi
Szugunáccsan testét elhamvasztották
2010. március 26. Amritapuri.

Ammá édesapja, Szugunáccsan testét az
Amritapuri ásram közelében, a szülői
háznál hamvasztották el este 8 órakor. Ősi
szokás szerint a legidősebb fiú, Suresh Kumar
gyújtotta meg a máglyát. Többezer ember,
követők, különböző ásramok szerzetesei,
politikai és közösségi vezetők –
miniszterek, államtitkárok, képviselők,
polgármesterek - rótták le kegyeletüket
Ammá eltávozott édesapjának.
Ammá, aki kedd reggel tért vissza
Kalkuttából, a család többi tagjával,
édesanyjával, nővéreivel és
bátyjaival, valamint szerzetesekkel együtt gyászolt
a ravatal mellett. Az ásramlakók a Bhagavad Gita
nyolcadik fejezetét recitálták folyamatosan 3
napon keresztül.
|

|