Ammá élete

Egy távoli kis halászfaluban született Dél –Indiában Kérala tartományban. Ammá azt mondja, hogy mindig tudatában volt annak, hogy létezik egy magasabb rendű valóság, túl ezen a mindig változó formákkal és nevekkel teli világon. Már kisgyermekként kimutatta szeretét és együttérzését mindenki felé. Ammá azt mondja „A szeretet megállíthatatlan forrása árad Ammától az Univerzum minden létező élőlénye felé. Ez Ammá veleszületett természete.”

Korai éveiről Ammá azt vallja: “Gyerekkoromtól fogva azon töprengtem, miért kell az embereknek szenvedni a földön? Miért van annyi szegénység? Annyi éhezés?” (Azon a vidéken, ahol Ammá felnőtt, az emberek halászattal keresik a kenyerüket. Vannak napok, amikor fogás nélkül térnek haza és napokig nincs mit enniük.)

Ammá nagyon közel került a falu lakóihoz. Életük és nehézségeik tanulmányozásával lehetősége nyílt a világ természetének megismerésére. Ammá minden munkát elvégzett a ház körül, köztük a tehenek és kecskék gondozását is. Ennek kapcsán mindennap 30-40 házat kellett végiglátogatnia tápióka héjat és mindenféle ételmaradékot gyűjtve.Bárhová ment is, szenvedéssel találkozott; öregséggel, éhezéssel, betegséggel... Ammá meghallgatta az emberek problémáit, osztozott szenvedésükben és imádkozott értük.

Amikor ideje engedte, Ammá hazavitte a szenvedőket, ott megfürdette, megetette őket. Alkalmanként, hogy támogassa őket, a saját családjától ellopott dolgokat adott nekik.

Ammá megfigyelte, hogy amíg a gyerekek fiatalok és a szüleiktől függnek, azért imádkoznak, hogy a szüleik sokáig éljenek és egészségesek maradjanak. Amikor azonban a gyerekek felnőnek, úgy érzik, hogy idős szüleik már csak terhet jelentenek számukra. Azt gondolják: „Miért is kellene annyit dolgoznom a szüleimért?” Főzni rájuk, mosni rájuk, gondoskodni róluk már csak nyűg ugyanazoknak a gyermekeknek, akik régebben a szüleik hosszú életéért imádkoztak. Ammá mindig azon töprengett: „Miért van ennyi ellentmondás az emberi természetben? Hol van az igazi szeretet? Mi a valódi oka a szenvedésnek és mi a megoldás?”

Ammá már kora gyermekkorában tudta, hogy Isten a mi igazi Önvalónk, a Felsőbbrendű Erő maga az Igazság és a világunk nem az abszolút valóság. Éppen ezért Ammá hosszú órákat töltött mély meditációban. Szülei és rokonai nem értették, hogy mi történik vele. Tudatlanságukból fakadóan dorgálni kezdték és ellenezték spirituális gyakorlatait.

Ammá azonban érintetlen maradt a kritikákkal és büntetésekkel szemben és képes volt a saját világában maradni. Ebben az időben Ammá a szabad ég alatt töltötte nappalait és éjszakáit, lemondva az evésről és az alvásról. Ebben az időben állatok és madarak gondoskodtak róla, ennivalót hoztak neki és segítették visszatérését a mély meditatív állapotból.

Meditálás közben és azon kívül, Ammá megpróbálta megtalálni minden szenvedés és szomorúság forrását, amit maga körül tapasztalt. Egy ponton felismerte, hogy az emberiség szenvedésének oka az emberek karmájában keresendő, vagyis korábbi cselekedeteinek gyümölcsében. Ammá azonban ezzel a válasszal nem volt megelégedve és még mélyebbre tekintett. „Hogyha valakinek a szenvedés a karmája, akkor nem a mi dharmánk (kötelességünk), hogy segítsük őt?”. Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, akkor vajon az a helyes, hogy elsétálunk mellette és azt mondjuk: „Ez a karmája, így kell szenvednie. Nincs mit tenni!”? Nem! Az a kötelességünk, hogy segítsünk neki kimászni a gödörből!

Megtapasztalva az egységet minden létezővel, Ammá arra a felismerésre jutott, hogy életének küldetése „felemelni” a gyengélkedő emberiséget. Ammá ekkor kezdte el spirituális küldetését, hirdetve az egység igazságát, a szeretetet és az együttérzést, fogadva mindenkit, akinek szüksége van rá.

Manapság Ammá az év legnagyobb részét utazással tölti, hogy felemelje, magához ölelje és megvigasztalja a rászorulókat. Indiai ásramjában 3000 embernek ad otthont valamint naponta több ezren látogatják Indiából és a világ minden tájáról, hogy találkozzanak vele. Az ásram lakói és az odalátogatók egyaránt – Ammá inspiráló példáját folytatva - a világ szolgálatának szentelik magukat. Ammá széleskörű jótékonysági projektjein keresztül otthonok épülnek a hontalanoknak, életjáradékot kapnak a rászorulók, és orvosi ellátásban részesülnek a betegek. Megszámlálhatatlan azon emberek száma, akik munkájukkal hozzájárulnak a szerető gondoskodás ezen formáihoz.

Ammá szerint „A szeretet az egyetlen orvosság, ami képes begyógyítani a világ sebeit. Ebben az univerzumban a szeretet az, ami összeköti az embereket. Ha ezt felismerjük magunkban, a diszharmónia eltűnik és állandó béke lesz a jutalmunk.”